Mi változott?

Lehet, hogy elcsépelt, lehet, hogy már többször megjelent ezen az oldalon, de nem lehet elégszer hangoztatni az igazságot. Az is megeshet, hogy egyeseknek, és egyes csoportoknak megint csak nem fog tetszeni a mondanivaló, de talán a sértődöttség helyett magukba nézhetnének.

Mióta a Jobbik bent van a Parlamentben, nem tapasztaltam pozitív változást, akárki akármit mond. Nem érdekel, hogy mit tesznek az országgyűlésben. Ugyanez áll a kormánypártra is. Nem tapasztalom, hogy „jobban élnék", ugyanúgy drága az étel, az utazás, de még a sport is. Nem tapasztalom azt sem, hogy javult volna a közbiztonság, és kevesebb cigány, nigger, vagy arab lenne az utcákon. Viszont azt tapasztalhatom embertársaim részéről, hogy még mindig kétségbe vannak esve, bár ezt nem mutatják. Belül sokan úgy érezhetnek, ahogy én is.

A liberalizmus a biztos jövő képét sugallva a bizonytalanságot vetíti előre, és ezért az „élj a mának" elve alapján töltik el napjaikat. Amíg tudnak venni ételt, tudnak hol lakni, amíg nem törik meg őket teljesen, és amíg nem őket szúrják le a sarkon, addig tenni nem fognak azért, hogy ez változzon. Hinni akarnak, de nem tudnak: manapság a templomok nagyrésze sajnos üres. Évről-évre, napról-napra rosszabbodik a helyzetünk, ezt mindenki látja, de csak kevesekben tudatosul, és csupán páran vannak, akik tenni is akarnak ez ellen.

Eljutottunk odáig, hogy már a tenni akarás, és a nemzeti (vagy akár nemzetiszocialista) külsőbe bújtatott pótcselekvések is inkább taszítják az embereket, mint vonzzák. A tucatnyi főt kitevő asztaltársaságok, magukat megmondó embereknek érző figurák, és a „több tiszteletet nekem, mert én már 15 éve NS vagyok" mondókát szajkózó emberekkel zsákutcába futottunk. Egyes szervezetek hozzáállása pedig egyenesen nevetséges, hogy szellemi nívó nélkül próbálják magukat minőségi, és esetenként hungarista, vagy nemzetiszocialista szervezetként eladni, miközben nem különböznek semmiben sem azoktól, akik ellen elvileg harcolnak. Van egy nemzeti szubkultúra, ami koncerteken és öltözködésen alapul. Ez alapjában véve jó is lehetne, eszköz a kezünkben, propaganda lehetőség. De az igénytelenség, céltalanság és az üzlet miatt ez a nemzeti közeg lényegét tekintve használhatatlan, csupán egyes egyének tevékenysége értékelhető pozitívan. De - és erről kevés szó esik, a magát ajnározó nemzeti oldalon - nem különbözik sokszor a liberálisoktól, hiszen megjelenik itt is egyes embereknél a kábítószerezés, bűnözés, az európai emberhez méltatlan erkölcstelen életmód is. Ez a nemzeti oldal pedig változni egy hamar biztosan nem fog, mert a vezető szervezetek, csoportok ott vannak az élén. A nacionalizmus körülbelül kimerül abban, ami 1848. március 15-én is.

A zsákutcának viszont, ami az NS oldalon tapasztalható, nagyjából ugyanaz az oka: kimerül koncertlátogatásban, öltözködésben. Vannak szervezettebb társaságok a skinheadek között, és némelyik tevékenysége pozitívan értékelhető (pl. támogatói koncertek szervezésével, pólók és CD-k árusításával), de ez a szubkultúra sem mutat előre, megrekedt nagyjából egy szinten. Nincs a mai napig összetartó erő köztük, maximum baráti (vagy éppen ellenséges) viszony. Az RAC mondanivalója, vagyis a Rock a kommunizmus ellen már kissé elavult, legalábbis itthon. Tömegeket nem lehet vele úgy megfogni, mint általánosabb nemzeti témákkal (átlagban több ember megy el nemzeti, mint NS koncertekre...), a bakancs, bomber, kopaszfej kombináció is úgymond „kimegy a divatból". Nem is beszélve arról, hogy a skinheadek nagy részénél az aktivizmusnak még csak a gondolata sem jelenik meg.

NS oldalon az utóbbi időben az újféle, Oroszországban és Németországban megjelenő autonóm vonal az, ami kezdi felváltani a mára elavult skinheadet. Itt megjelenik már az erőteljesebb aktivizmus, és a társadalom számára elfogadhatóbb köntösben próbálja megismertetni célkitűzéseit (szocialista, életmódbeli, környezet - és állatvédelmi célok). Persze, ahhoz hogy ez a jelenség elindult, kellett egy erősebb nyomás a hatóságok részéről, ami itthon is várható a közeljövőben. Az NS oldalhoz köthető még az utóbbi időkben a hungarista mozgalom egyre erőteljesebb megjelenése, mely szervezet itthon a legaktívabb, mind az utcán, mind a szellemi munkák terén.

A nemzeti oldalon belül tehát változás nem nagyon tapasztalható. Ha kicsit tovább megyünk, akkor NS oldalon viszont a mostanában tevékenykedő csoportosulások (PHM, autonóm szerveztek) mutatnak egyedül teljesen pozitív mérleget.

Mi változott végül is? A helyzet rosszabb lett, és telik az idő. Holnap még rosszabb lesz. Az emberek szemét fel kell nyitni, viszont ahhoz szervezett politikai munkálkodáson keresztül vezet az út. Félre kell tenni a gőgöt, és alázatot mutatni, csatlakozni mozgalomhoz, szervezethez, és együttműködni a hasonló gondolkodású emberekkel, amíg még lehet! A dolgokat pozitív irányba vinni nem lehet semmittevéssel!

(Olvasói levél)

Kitartás.hu