Nem akartam mostanában posztokat írni, hiszen ilyenkor egyrészt kevesebbet vagyunk az internet előtt, másrészt úgy gondoltam nincs olyan téma, amiért érdemes lenne szót emelni.
Most mégis meg kell ragadnom a billentyűzetet, mert olyan dolog kezd egyre nagyobb mértékben kibontakozni, ami felett nem lehet elsiklani.
Most szombaton sok helyen megtartották az általános iskolákban a ballagásokat. Engem is meghívtak egy környékbeli iskola ballagó ünnepségére. Szívesen vettem a meghívást, de nagyot kellett csalódnom. A Himnusz eléneklésénél sem a tanári kar, sem a végzős diákok, sőt még a község képviselői sem nyitották énekre a szájukat. Ellenben az ott megjelenő szülők, hozzátartozók, a sorfalban álló diákok beszélgettek, forogtak, mászkáltak, cigarettáztak. Ha a saját nemzetünk első számú énekünket, a Kölcsey által olyan szépen megfogalmazott nemzeti múltat és jelent megjelenítő himnuszt nem hajlandóak elénekelni az igazság pillanatában csak a legrosszabbra számíthatnak.
Szolón szavai jutnak eszembe, aki azt mondta: " Én nem akarom, hogy a haza földjén hitványnak és kiválónak egyenlő része legyen!"
Nos, én sem szeretném ezt. A következő sérelmem ugyan ezen a ballagáson, hogy bár sok cigány megjelent nem tudták tolerálni, hogy ez egy iskolai rendezvény. Bekiabáltak, fütyültek, oda nem illő módon viselkedtek. De ami számomra legbántóbb, hogy a rendezvény végén megszólalt a mulatós cigányzene, a ballagó nyolcadikosok kivonultak, majd őket követték a szüleik, hozzátartozóik és senkinek eszébe sem jutott elénekelni a Szózatot. Ezt legfőképpen az igazgatóság hibájának tartom, de sajnos az egész társadalom hibás, hogy 1-2 emberen kívül senkinek nem jut eszébe elénekelni Vörösmarty versét.
A következő ilyen megnyilvánulás egy versenyen történt. Az egyik jó barátnőm, K.I. megkért, hogy szavazzak az ő versére, mert a tét nem kisebb volt, mint egy, a nyertes verseiből összeállított kötet. Természetesen szívesen, és örömmel teljesítettem a kérést, melengette a szívemet az a gondolat, hogy egy újabb nemzeti érzelmű kötet jelenjen meg. Természetesen ő több ismerősét, barátnőjét is megkérte ugyanerre, akik hozzám hasonlóan szívesen teljesítették ezt a feladatot. Mikor a verseny lezárása előtt tisztán látszott, hogy K.I. átvette a vezetést, és az addigi első F.O. elvesztette helyezését magyarhoz nem illő módon mocskolódni kezdett, trágár szavakkal illetett minden nemzetit, aki összefogva a sikerért K.I-re szavazott. Ezen felbuzdulva a többi versenyző követte ezt a rossz példát. A tisztességen megnyert versenyt így törölték, azonban ezekkel a versekkel visszaéltek. Több videómegosztón is megjelentek ezek a versek, úgy, hogy ahhoz senki hozzájárulását nem kérték.
A fenti példákon keresztül szerettem volna prezentálni, a magyarhoz nem méltó viselkedési formákat. Sajnos ez egyre gyakoribb társadalmunkban. Tükröt kell tartanunk, s meg kell mutatni, hogy ahogy őseink sem, mi sem viselkedhetünk ilyen idegenül saját fajtánkhoz. Ennek a bajnak legfőbb okozója természetesen a média, ahol cigány származású "celebeket" mutogatnak, s ezt állítják a mai fiatalság elé követendő példának! Másik súlyos ok, hogy a túlzott szaporodási mutatók miatt egyre inkább több cigány jelenik meg mindenhol. S az ő viselkedésüket látják, tanulják meg az iskolákban, parkokban gyermekeink. Vigyázz tehát Testvér! Ne hagyd, hogy ez a mai társadalmi betegség tovább terjedjen! Állítsd meg intelligenciával, ésszel, jó viselkedéssel, segítőkészséggel, becsülettel!
Testvér, ne hagyd elveszni a mi gyönyörű hazánkat!
Kitartás!
Vadalma.
1 megjegyzés:
Szomorú, hogy ilyen dolgokról szól mostani világunk.
Megjegyzés küldése