2012. június 16., szombat

Szellemi elcigányosodás napjainkban

Nem akartam mostanában posztokat írni, hiszen ilyenkor egyrészt kevesebbet vagyunk az internet előtt, másrészt úgy gondoltam nincs olyan téma, amiért érdemes lenne szót emelni.
Most mégis meg kell ragadnom a billentyűzetet, mert olyan dolog kezd egyre nagyobb mértékben kibontakozni, ami felett nem lehet elsiklani.
Most szombaton sok helyen megtartották az általános iskolákban a ballagásokat. Engem is meghívtak egy környékbeli iskola ballagó ünnepségére. Szívesen vettem a meghívást, de nagyot kellett csalódnom. A Himnusz eléneklésénél sem a tanári kar, sem a végzős diákok, sőt még a község képviselői sem nyitották énekre a szájukat. Ellenben az ott megjelenő szülők, hozzátartozók, a sorfalban álló diákok beszélgettek, forogtak, mászkáltak, cigarettáztak. Ha a saját nemzetünk első számú énekünket, a Kölcsey által olyan szépen megfogalmazott nemzeti múltat és jelent megjelenítő himnuszt nem hajlandóak elénekelni az igazság pillanatában csak a legrosszabbra számíthatnak.
Szolón szavai jutnak eszembe, aki azt mondta: " Én nem akarom, hogy a haza földjén hitványnak és kiválónak egyenlő része legyen!"
Nos, én sem szeretném ezt. A következő sérelmem ugyan ezen a ballagáson, hogy bár sok cigány megjelent nem tudták tolerálni, hogy ez egy iskolai rendezvény. Bekiabáltak, fütyültek, oda nem illő módon viselkedtek. De ami számomra legbántóbb, hogy a rendezvény végén megszólalt a mulatós cigányzene, a ballagó nyolcadikosok kivonultak, majd őket követték a szüleik, hozzátartozóik és senkinek eszébe sem jutott elénekelni a Szózatot. Ezt legfőképpen az igazgatóság hibájának tartom, de sajnos az egész társadalom hibás, hogy 1-2 emberen kívül senkinek nem jut eszébe elénekelni Vörösmarty versét.

A következő ilyen megnyilvánulás egy versenyen történt. Az egyik jó barátnőm, K.I. megkért, hogy szavazzak az ő versére, mert a tét nem kisebb volt, mint egy, a nyertes verseiből összeállított kötet. Természetesen szívesen, és örömmel teljesítettem a kérést, melengette a szívemet az a gondolat, hogy egy újabb nemzeti érzelmű kötet jelenjen meg. Természetesen ő több ismerősét, barátnőjét is megkérte ugyanerre, akik hozzám hasonlóan szívesen teljesítették ezt a feladatot. Mikor a verseny lezárása előtt tisztán látszott, hogy K.I. átvette a vezetést, és az addigi első F.O. elvesztette helyezését magyarhoz nem illő módon mocskolódni kezdett, trágár szavakkal illetett minden nemzetit, aki összefogva a sikerért K.I-re szavazott. Ezen felbuzdulva a többi versenyző követte ezt a rossz példát. A tisztességen megnyert versenyt így törölték, azonban ezekkel a versekkel visszaéltek. Több videómegosztón is megjelentek ezek a versek, úgy, hogy ahhoz senki hozzájárulását nem kérték.

A fenti példákon keresztül szerettem volna prezentálni, a magyarhoz nem méltó viselkedési formákat. Sajnos ez egyre gyakoribb társadalmunkban. Tükröt kell tartanunk, s meg kell mutatni, hogy ahogy őseink sem, mi sem viselkedhetünk ilyen idegenül saját fajtánkhoz. Ennek a bajnak legfőbb okozója természetesen a média, ahol cigány származású "celebeket" mutogatnak, s ezt állítják a mai fiatalság elé követendő példának! Másik súlyos ok, hogy a túlzott szaporodási mutatók miatt egyre inkább több cigány jelenik meg mindenhol. S az ő viselkedésüket látják, tanulják meg az iskolákban, parkokban gyermekeink. Vigyázz tehát Testvér! Ne hagyd, hogy ez a mai társadalmi betegség tovább terjedjen! Állítsd meg intelligenciával, ésszel, jó viselkedéssel, segítőkészséggel, becsülettel!

Testvér, ne hagyd elveszni a mi gyönyörű hazánkat!
Kitartás!

Vadalma.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szomorú, hogy ilyen dolgokról szól mostani világunk.